Trükkök tengerében

Nagyon régen írtam már valóban saját magunkról,inkább a minket körülvevő világgal foglalkoztam,amit szeretnék már a háttérbe elnyomni,s magunkat helyezni a rivalda fénybe önző módon,de muszáj,különben az ember becsavarodik :D

Szóval..vészesen fogy az idő márciusig..már nem is azt számolom,hogy hány nap van szabadságig,vagy mikor mehetek végre pihenni a kutyákkal,hanem azt,hogy hány nap maradt a gyakorlásainkra...S íme,bedobok egy visszaszámlálót is egy külön lapra majd,ami emlékeztet hány órám és percem van még pofozni a kűrömet.

Szerencsére a koreó összeállt,már nincs olyan másodperc,ahová kapkodnom kéne,mit,hogy tegyek..sokkal inkább elért az időhiány,amit még most tudok beszorítani,mert okosan a kezdő zenémet 3:33ra raktam,s még van fél perc amit be tudok szorítani,ha valami óriási ötlet pattanna ki a fejemből. Nos,eddig úgy volt nem lesz rá szükség,de mégis :D

Nitro tegnap elsajátította mozgásban a "kitkat" trükköt,amit nagyon szeretnék beletenni a kűr vége felé a koreóba,kérdés az,hogy hogyan :) velem szemben tanulta meg a trükköt a kutya,s egyenlőre nem hajlandó máshogy előadni,csak így velem szemben,ami valljuk be,nem annyira látványelem,pláne,hogy az X mozgás önmagában vagy a közönség vagy a bíró felé bár inkább utóbbi,hogy látszódik egyáltalán mi zajlik a ringen belül.

Targetekkel már szerencsére nincsenek bajok,viszont lesz kellékem és nem azért,hogy a kutyát segítsem vele,hanem mert szép a mozgás rá,s bevallom most kivételesen az én biztonságomat szolgálja a kard. Ha nagyon nem tudok vele mit kezdeni,úgyis kiveszem,mert nem igazán vagyok egy kellékpárti típus. Összhatásban be kell vallanom szebb látvány a kard használata,mintha a kezem lábam lóbálnám oltári csúf módon,mert ott a tartásra nem tudok alapozni,mint a kűr többi részében. Tavalyi táncos szemi ezen rettentő sokat segített,így az ott tanultakat alkalmazni is fogom továbbra is.

Ruhám még varrás alatt,február végéig nem is fog elkészülni..szerencsére,vagyis inkább úgy fogalmaznék,hogy munkám gyümölcseként szépen elhagyom a centimétereket,s a karácsonyi próbaruhám már most olyan lepedőként állt rajtam,hogy kénytelenek leszünk megvárni azt az egy két hetet verseny előtt és akkor nekiállni varrni,mert napról napra változom és ez nem pálya :)

Amit benyomásilag leírhatok,az az,hogy a január és a február a mi tanulóhónapjaink közül talán a legfogékonyabb időszak,szóval most nagyon örülök,hogy a téli ill kora tavaszi versenyek kimaradnak. Végre volt idő csak magunkra,s a regenerálódásunkra,feltöltődésre. Újult erővel pedig megkezdődhet az új év versenyszezonja is,immáron több szálon. Nagyon furcsa lesz márciusban is egy kutyával indulni,szívvérzős..de végleg vége :( amit nagyon nagyon sajnálok,nincs értelme a tovább nyúzásnak. Lenikét elérte az a végső időszak,mikor az esti sétákon túl és a simogatáson túl érdeklődését veszítette minden felé. Idős kori jelek nagyon előjöttek rajta,szeret futkosni és néha pörög,de gyakorolni már semmit sem tudunk és bevallom,amint látom,hogy kedvetlen már nem is nyúzom magával a gondolatával sem. Aranyos mikor meg megtáltosodik és kiabál,hogy még csináljuk,utána pedig napokig hetekig látom,ahogy napfürdőzik a gyakorlóidőben és élvezi,hogy én már nem őt pesztrálom a feladatokkal. Erre vágyott,megkapja :) ez a legkevesebb,amit érte tehetek,hogy azt engedem neki,s azt csinálhatja ami boldoggá teszi őt. Rövidebb túrák,esti nyugodt séták baráti körben egy kis játék és finom puha vacsora. Kereken két hónap múlva tölti a 13. évét. Nem merném nem kijelenteni,hogy az alomból egyedül ő van itt földi létén,a többiek már csak szívünkben élnek tovább. Elérkezett ez a korszak is,s igyekszünk úgy végezni mindent,hogy neki jó legyen <3