Ösztönös játék az ösztönökkel

Bizonyára nem kell ecsetelnem senkinek,hogy kutyáink zömében még mindig ösztönök tombolnak. Persze itt is mint mindenhol máshol vannak kivételek,azért valljuk be eléggé ritka látvány,teljesen ösztönmentes kutyával találkozni,tekintve,hogy ösztönlényekről beszélgetünk. Még is a mai modern tudományok bizonyítják négylábúink emocionális képességeit,s próbálnak minket ennek ellenkezőjéről meggyőzni. Legyünk már hűek kutyáinkhoz,s bár csúnyán hangzik "használjuk" már őket úgy,ahogy megteremtették őket. Nem kell 100%ban állandóan ezen pörögnie az állatunknak,de ha már volt az emberiség ilyen jólelkű és mindenbe beleszólt ami természetes,akkor ne próbáljuk már meg kiírtani,csak mert úgy könnyebb...

Mai napig vitaforrás kiképzők,vagy átlagos kutyatartók között,hogy mi jó és mi nem..valaki vérrel foggak és körömmel ragaszkodik az igazához,illetve ahhoz amit ő igaznak vél,s így nem képes legkevésbé sem nyitni az újdonságok felé.

Mi itt a probléma? Tulajdonképpen,ez probléma egyáltalán? Hiszen Fifikének és Buksikának nincsenek mondjuk őrzővédő,vagy terelési vágyai,hiszen nem erre születtek meg. Viszont legyünk tisztába azzal,hogy Fifi Buksi,de még Tappancs is kutyából vannak,a kutyák pedig ösztönösen hozzák magukkal a viselkedés formákat,amiket igen is a gazdáknak kell kordában tartani! Ha agresszív,ha félős,,vagy éppen borzalmasan antiszociális akkor kezeljük a helyzetet,hiszen a kutya önmagától nem lesz ilyen...Továbbra is borzalmasan irritál a kiskutyák ölbekapkodása a nagyobb társai mellett,óriási felelőtlenségnek tartom ezt a fajta megnyilvánulást az emberek részéről,de azt is,amikor nagyobb 20+ kilós társaik gyermekként vannak kezelve,babusgatva és minden olyan cselekedetért megerősítve,ami pont,hogy ezt a fajta viselkedést váltotta ki belőle.

Manapság nem lehet konfliktus nélkül kutyás társadalomba tartozni,mert mindig lesz valaki akinek eltér a véleménye..ami persze nem probléma,ha nem a legnagyobb badarságot próbálja elmagyarázni és ezzel meggyőzni a szintén butaságot gondoló társait. Egyre több és több cikkben olvasom,főváros és közvetlen környékét érő kutyás botrányok sokaságát. Innen onnan már kitiltva,itt ott csak pórázon vagy már azon sem vezetve,mert abszolút tilos oda négylábúval ellátogatni. Kérdezem én, 2016-ban komolyan ezekhez a cselekedetekhez kell folyamodni? Mindenre a kitiltás és eltiltás a probléma? Nem a gyökerek megszüntetése? Igen sajnos,vannak felelőtlen kutyatartók,de ez mind és mind elkerülhetetlen lenne,ha önmagában a felelősség lenne az emberekbe mint csíra ültetve. Nem,nem hagyjuk ott a kutyakakit,sőt a futtató sem arra való,hogy ott senki se szedje össze! Ha kutyánk képes a felgyülemlett enerigájától mondjuk a séta 90%ban üvölteni,akkor szóljunk már rá,mert nem mindenki rajong az üvöltő kutyákért(pláne mondjuk egyhuzamban 3*12órás műszak után)... Sajnos továbbra is azt látom,hogy az ország számára azért a kitiltás az egyetlen járható út,mert a kutyatartók,hansúlyozom,hogy nem a kutyások!! hanem a kutyát tartók zöme,egyszerűen képtelen kompromisszum kötésére. S nem,nem saját magunk ellen beszélek,javítom írok jelenleg..hanem a felelőtlen tartók ellen,akik miatt mi,ismétlem mi normális felelős gazdák szívunk újra és újra..akik télen és +30fokban is összeszedik a kutyagumit,akik megkötik a kutyájukat,még annak tudatában is,hogy teljesen behívható és vezethető az állatuk póráz nélkül is. A mi kutyáink számára nem természetes,hogy mindenkihez aki négylábú és közeledik az arcába ugat és acsarkodik,ahogy az sem természetes számukra,hogy átrongyoljanak egy forgalmas útszakasz kellős közepén,mert vettük a fáradtságot egész pici koruktól,hogy megtanítsuk arra,mi helyes és mi nem az...igen! ösztönlény,s igen képes a tanulásra és fejlődésre egyaránt! Ha már gyerekként kezelik a 40kilós Józsefet,akkor megkérdőjelezném,pláne,ha gyermek mellett él Józsika,hogy neki sincsenek szabályok felállítva? Józsi kétlábú társa is szanaszét végezheti a dolgát a lakásban,vagy épp lent az utcán,szemetelhet,nem kell közintézménybe járnia és még sorolhatnám? Elvásár,következetesség ez a kulcs se több se kevesebb (a többi az adott gazdán,kutyavezetőn,kutyatartón múlik) ezt az elszántság,elkötelezettség és kitartás ami elválasztja egymástól,nem hiába soroltam fel mindhárom opciót,mert nem ugyanarról beszélgetnénk. Nem igazán láttam sportkutyás társat,aki mondjuk otthagyná a kupacot,vagy olyat sem,aki kutyája nem elsőre jött volna vissza behívásnál..nyilván mint írtam az elején vannak kivételek,hiszen ösztönökről írunk,ösztönösen viselkedő élőlényekről.

S ha már ennyiszer bekerült írásomba az ö betűs szó. S túlléptünk azon,hogy kutyát tartók legyünk,s szeretnénk kutyavezetők,kutyások lenni. Sportok..vannak amelyek erre alapulnak,s vannak amelyek nem. Ettől még mindkettő,bármilyen meglepő is MUNKÁK! Hazai viszonylatokban jelentős az ezt elfelejtők száma,mondhatni óriási... Míg kutya és kutyatartó is szinte állandó vitában áll a másikkal,ezt nyugodt szívvel elmondhatják a kutyások is..ismét sajnos..összefogás egy jobb cél érdekében? Ritka,mint a fehér holló..úgy is fogalmazhatnék,hogy kutyás kutyásnak farkasa...hogy miért,számomra talán sosem lesz egyértelmű,de már őszintén,nem is érdekel. Egyet érzek igazán fontosnak,hogy azt amit csinálunk,élvezzük ki, örüljünk neki és ne foglalkozzunk mások negatív és degradáló megjegyzéseivel. Szándékosan nem véleményt írtam,hogy miért? Mert véleményre igen is szükségünk van! Legyen negatív,vagy pozitív,a lényeg azon van,hogy építő jelleggel bírjon. A negatívból lehet igazán fejlődni,a jó megerősít,hogy igen helyes úton járunk. Így hallgassuk meg a véleményeket. A megjegyzéseket pedig bizony,engedjük el a fülünk mellett!

Végszóként: hallgassunk az ösztöneinkre,ahogy kutyáink teszik ;)