Ha nem azonosulsz,különcként maradsz egyedül
Minap csataloztam egy nagyon jó kis búkcsoporthoz,melynek neve mindennapi motiváció..célja pedig elárulja nevét. Kellemesen csalódtam a pozitív emberekben,mert a legtöbbeknek ilyenkor a struccpolitikával élő lepkekergetős rózsaszín álomvilág jut eszébe.. Ám azzal,ha valaki pozitív,még nem azt jelenti,hogy nem vesz tudomást a világ dolgairól. Így nézzünk néhány kutyás és kevésbé kutyás példát ami mostanság zajlik.. Sokan kiakadtak a kutyás blogokon,sokan azon akadnak ki,ha valaki az állatmentős posztokon kívül nem tesz ki mást,sokan azon akadnak ki,hogy egyáltán miért nincsenek posztok,vagy miért ennyi a negatív,lemondó és becsmérlő hozzászólás.
Nos..minap felütötte a fejét egy versike,mely felzaklatt a pit bullosokat,s joggal! Ez a vers nem mostani,tavaly már egész évben adták a Minimaxon,hogyha már gyerekről van szó..akkor is kavart port maga körül,így,viszont,hogy olvasó könybe is bekerült még nagyobb a zűrzavar körülötte.. olvastunk már végtermékről és aranyos nemi szervekről szóló magyar szerzői verseket is,ezek is ugyanúgy verték az értelmesebb szülők számára a biztosítékot,akik nem azért vesznek könyvet,mert kötelező,hanem mert valóban szeretné,hogy művelt legyen a gyermek.. Ezek sajnos modern korunk velejárói,ahogyan az Iphone elemzése a 3. osztályos tankönyvben,mert okostelefonok működéséről bizony 3. osztályban nagy szükség van ám tanulni,sőt! Ne is vegyen a gyereknek a szülő "ratyi androidot" mert csak az almás telefont tudja majd kezelni a gyerek.. hány év múlva lesz kötelező ezeket a készülékeket tantervben megírás miatt megvásárolni? Nálunk már az kiverte a biztosítékot,hogy középiskolás koromban kötelező volt az internet,mert bizony azon tanulni kell és azon keresztül kapunk majd meg jónéhány fontos leckét..ennek idestova 10 éve.. szóval a vég közel,szerencsétlen kisiskolások!
Kutyás témára visszakanyarodva...egyre több kutyásnál vélem felfedezni,hogy egyedül maradnak..nem találják csapatban a helyüket,s erről minap egy röpke gondolat menetet is futtattam fészbúkon a klikkekről..nos,amióta létezem hányingerem van a klikkektől..sajnálom,de ilyen vagyok :) Már gyermek koromban is feltűnt,hogy nem akarok klánokhoz tartozni,sehovásem..közösségben szeretek lenni,de az első második osztályban kapott beírásomban is ez szerepelt idézem Tóthné Halász Évanéni szavait és írásait "vannak fiúk,vannak lányok és van egy Tanászi Szandra" tehát ennyire nem akartam sehovásem tartozni és ennek már pici koromban is hangot adtam. Tudtam alkalmazkodni a lányokhoz,s tudtama fiúkhoz,de sosem ültem le most vagy ebbe vagy abba a csoportba játszani.. Voltak barátaim,ilyen téren sosem voltam egyedül,inkább különc. Engem már hat évesen is jobban lekötött,hogy kutyákat rajzolgassak,Ebugattát nézzek vasárnap kutyaiskola után a tévében a rajzfilmek helyett,ja és igen,elböffentettem magam,kutyaiskolába jártam..írni olvasni és számolni még nem tudtam,de azt már igen,milyen a hátraarc,a helybenmaradás,s hogy vegyem rá a kutyámat arra,hogy a lehető leggyorsabban teperjen végig az akadálypályán apporttal a szájában. Különc volnék? Meglehet :) de a különcségem árán lettek talán a legjobb barátaim,akikkel később együtt kutyázhattam. A legeslegjobb barátnőim ott voltak mindegyik vizsgámon,fellépésemen együtt izgult velünk,s a mai napig járnak velünk kutyás progikra,dd versenyre is számtalan alkalommal elkísértek már. S mára ők is kutyásak,pedig nem voltak azok hosszú hosszú éveken keresztül.
Van egy árnyékos oldala azonban a különcségnek...rosszakarók..nem kevés..pozitív szemlélettel azonban tökéletesen törölhetők a színről..ugyanis ha a boldogságod látja,még a kudarcaid után is,nem lesz alkalma semmibe sem kapaszkodnia,hogy a mélybe rántson..abba a mélybe,ami az ő sikertelenségéből táplálkozik.. S jöhet nekem ilyen olyan csapattal,nem fog érdekelni,mert csapattal együtt még mindig csak negyed annyira sikeres mint Te magad. Ugye,hányatoknak ismerős ez? :) A tegnapi blogposzt után sokan megkerestetek,hogy hasonló cipőben jártok..ez adott újra erőt,megírni ezt a bejegyzést..hányan de hányan vagyunk ugyanígy,hányan lesznek még ezután,akiknek szeretnék segíteni ezekkel a "sad" bejegyzésekkel,hogy ne adják fel! Higgyenek az álmukban,képességeikben hiszen sikerüket ez táplálja,nem a közösség és nem a csapatok,hanem az ő maguk kitartása,munkája és ereje :) Gondoljatok arra,hogy eddig képesek voltatok eljönni ezen a hosszú úton,akárhogy is,de elértetek ezidáig..ne legyen ember,aki megrendít Titeket a hitetekben,hogy képesek vagytok rá,s megtegyétek,tegyétek!! Az erő bennetek van,mert megdolgoztok érte és nem mástól várjátok a segítséget :) Ha pedig elétek gördít az élet egy szép sziklát,törjétek át,akkor is,ha első második netán harmadik próbálkozásra sem sikerülne,mert menni fog! Ha különc vagy NEM vagy magányos,hanem EGYEDI!
