Hellószia Március!

Üdvözletem kedves Blogolvasók!

Akik számára már előző posztom is túlságosan kutyásra sikeredett,az most még megteheti,kiszállhat következmények nélkül a játékból,s elkattinthat innen,ugyanis újabb töménytelen kutyás kaland veszi kezdetét e sorok után.

Február minden év legrövidebb hónapja,valóban rövid,s amennyit vártam rá,hogy eljöjjön olyannyira gyorsan futott tovább. Hiányzol! Jövőre ugyanitt,csak nem ugyanekkor,hanem a hatos végűben találkozunk.

Régen e hónap nem jeletett mást számomra,mint fujj nincs iskola szünet(kiv felsőoktatást) és ki kell bírni,egészen a nemzeti ünnepünkig pihenés nélkül,tetszik nem tetszik. Ez szerencsére megváltozott,pláne mióta szabadon kutyázhatom a munkaidőm lejárta után. Hétköznapjaink nem telnek eseménytelenül,de túl gazdagon sincsenek fűszerezve,így marad a hétvégékre való fókuszálás. Így történt ez március hivatalosan is első hétvégéjén,azaz az elmúlt 72órában. Pénteki semmittevés után,következett egy erőtpróbáló kirándulós szombat. Történetünk Vértesszőlős sztráda parkolójában kezdődik,kezdőtött. Ettől a parkolótól indul ugyanis a bekötő erdei út,János Forrás felé. Édes négyesben,ám egyel több négylábúval felkerekedtünk hát kirándulni. Utunk egyenesen a cél felé vezetett,igencsak lassacskán. Köszönhető ez 4 teljesen felturbózott kutyának és egy fotómániás szőkének,aki igyekszik minden pillanatot megörökíteni,ezúttal sikertelenül. A délelőtti csodás napsütésből,undormány szürkeséggé változott az égbolt,időnként annyira sötétben,hogy arra figyelnem kellett,az ágak között ne essek arccal a sárba. Nikodémia,kedves legjobb barátnőm,sajnálom,ez most így alakult. Ezzel persze a gépem legkevésbé sincs tisztában,valószínűleg ő nem is annyira bánatos,mint én voltam,hogy nincs fény. Eredeti célunk helyszínére távot tekintve hamar megérkeztünk,hiszen nincs túl messze a bekötő úttól. Tovább is mentünk volna,ha nem vadásztak volna odabent,így jobbnak láttuk kijönni az erdőből. Kifelé menet a tisztásra érve némi napsütés és csillanás,ezért gyorsan előszedtem Nikodémiát,némi munkára kérve. Ezeknek meg is lett az eredménye,szerencsére. Hamarosan tovább indultunk,hiszen nincs túl sok teendő egy füves placcon,miután a kutyák is kirohanták magukat kellőképpen. Móni Csabi és a csajok,parkolóba érve haza is mentek,mi pedig tovább baktattunk újabb pár órát Somával és Chilivel. Vértesszőlős felé vettük az irányt,sajnos itt is kevesebb mint több sikerrel. Újabb vadász,újabb figyelem,hogy ha továbbmész,kilőjük. Nincs körítés,írd és mond így...megköszöntük a figyelmeztetést,s az egyetlen érintetlen sétahelyemről,innentől végérvényesen lemondtam. Nem sokkal később a kerékpárúton,kényelmes betonon haladva,elrobogott mellettünk egy tag a helyi erdészettől,gondolom nem jókedvéből a sötétben..miért nem csodálkozom?! Egy tuti,nem bejelentett vadászatról volt szó,ismételten,s valószínű mást is elzavartak,mielőtt valaki megsebesül és bukják az egész akciót,ott volt vér a pucában és ki merték hívni az erdészetet,nekem bevallom őszintén,már ahhoz volt csak energiám,hogy a még előttem álló cca egy órás utat hazáig magam mögött hagyhassam s leülhessek a hátsó felemre. Szóval kellemes beszélgetést folytatva,faltuk tovább a kilómétereket,s közel 5órás kirándulás után,hazaérve valóban letehetettem a tájékomat kedvenc kerti székemre. Két szusszanás között két acsarkodó belgámat választottam szét,eredmény két könnyen sérült állatka,s brutál kimerült fáradt gazdi. Végeredmény kennelzárka. Vasárnap sem volt eseménytelen,kutyaiskoláztunk. Lenácskával. Nitro fiú,miután az asztalra felmászva lezabált 80dkg felkockázott parízert,újra élvezhette a kennel falait belülről. Így csajos napot tartottunk. Ügyes volt Lenike,büszke voltam rá,szépen koncentrált,bár a lovarda csábító illata hatott rá rend és mód szerint. Kellőképp ráfért,egy újabb alap engedelmességi kurzus,kezdett utóbbi időben leereszteni,így picit pontosabban fog dolgozni,nem mindig kény és kedv szerint(no nem mintha nem érdemelné már meg,de ami szabály az szabály). Hazaértünk. Öreglány helyére,fiatalúr előszed. Némi szagvizit és üzet olvasás után,Nitro úgy döntött alapállásban megtalálta az ideális helyzetet,indulhatunk munkára. Kaptam az alkalmon,labdákkal és maradék jutifalattal,amit nem zabbantott fel,nekiestem a szembe rétnek. Körbefuttattam párszor a pályán,legyen mit élvezni,aztán jöhet a menet. Részletekben megcsináltuk a kűrt,elégedett voltam a végeredménnyel,tetszenek neki is az új kombinációk,s valószínűleg pozitívan hatott rá,hogy igen,most ezt a koreót végigugrálom én is,ezáltal mindketten felszabadultabbak leszünk a ringben :) Miután túl voltunk ezen sorokon,előszedtem engedelmes tudását,s hát hát ímmel ámmal,de építgetem tovább,amennyire egyedül tudom csinálni. Pontos volt,s jókedvű is,ezért nagy örömmel léptem tovább,egy általunk még nem ismert szintre. Feladatok után még alaposan lelabdáztattam,hogy minden maradék feszkó kikerüljön belőle,s elindultunk hazafelé. Újabb összezörrenésnek már nem volt helye,s a tegnapi is homályba tűnni látszott,a sértődés tüskéje még nem illant el teljesen. Semmi probléma,van bőven hely a kertben,így van jelen pillanatban is kettő kennel,melyhez hamarosan csatlakozni fog még kettő,így bőven lesz hol duzzogni. Estig hagytam őket parlagon..elindultunk sétálni még,s jött a vacsora. Ma természetesen megint esik az eső,így csak sétálni fogunk,némi fedett tréninggel,amit a pavilon méretei elérhetővé tesznek számunkra. Három hét sincs csupán Langenwangig,fel kell kötni a nadrágunkat.